A két merülési hely pár perc hajóútra volt egymástól,
így rengeteg időnk maradt sznorkelezni. Először én is napozgattam a
fedélzeten, de aztán győzött a víz vonzása, fehúztam a búvárruhát, 2
ólom és csobb. Kb. 1.5 órán áztattam magam, de csodálatos volt. A sziklák
teteje pár méterre volt a felszíntől, így ott fent lebegve kényelmesen
lehetett szemlélni a lenti életet. Ha valami extra érdekes volt, csak
lebuktam megnéztem, aztán újra fent lebegés.
A sznorizának köszönhetően aztán a merülésnél már nagyon tuti voltam,
úgy ismertem a terepet mint a tenyerem.
A merülés elején átúsztunk egy vízalatti kapun, majd 4-5 sziklát körbenéztünk,
végül visszaúsztunk a kapun a hajóhoz, jó volt. Ismét láttunk egy Wally-t,
ez már nagyobb volt, Zolinak sikerült pár jó képet készíteni róla.