A feljövetelnél ismét belekerültünk az áramlásban, ami elég mókás volt. Lent felettünk a létra, elkezdünk emelkedni majd huss - és már 10 méterrel arrébb a hajó, trükkös volt.
Harmadiknak ismét egy éjszakai merülés volt, a hely neve El Fanadir. Sajnos a tenger rákezdett a hullámzásra, úgyhogy én bekábszereztem magam dedalonnal, hogy valahogy túléljem, emiatt aztán kimaradtam az eligazításról - eredménye, eltévedtünk mint a pinty. Ebben azért komoly szerepe volt annak is, hogy elég vacak látótávolság volt lent, és hát a fotózásos-molyolós merülésünk aznap megbosszulta magát - elmaradtunk a többiektől, és meg sem találtuk őket később. A merülés maga viszont csodálatos volt, Zoli nem volt közelsem olyan nyúzott mint én a hullámzás miatt, úgyhogy kiszúrt 2x is polipokat, talált egy hálózsákos papagáj halat (magyarázat lásd: ausztrál merülésem, Korall tengeri Taka túra), sőt én láttam egy lepényhalat is a homokban sertepertélni a hajóhoz visszafele. Mivel semmi jelzőfényt nem láttunk (villogó a hajó alján, stb.) feljöttünk elég messze a hajótól, így tutajoztunk egy kicsit. Hazafele már nem volt annyira jókedvünk mint az első éjszakai merülés után, a tenger hullámzott, alig bírtuk átöltözni, hideg volt, fújt a szél. Brrrr. Este beájulás az ágyba ismét.