Búvárélettan
Amikor a búvár "kiszárad"

[ Főlap ] [ Vissza ] [VÉGE ]

Az ember testtömegének 60-70 %-át víz alkotja. Az emberi szervezet folyadékterének egyensúlya az egészség egyik feltétele, ha ebben az egyensúlyban jelentős változás áll be, a szervezet nem képes alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez és megbetegszik. A szervezet folyadéktere felelős az anyagcsere folyamatok fenntartásáért és azok egyensúlyáért. A folyadéktér egyik jelentős alkotója a vér, amely oxigént és tápanyagokat szállít szöveteinkhez, és széndioxidot, valamint salakanyagot szállít el onnan. Ha a vér mennyiségében csökkenés következik be, nem képes tökéletesen ellátni feladatát. A szövetek nem kapnak elegendő oxigént és tápanyagot. A csökkent vérmennyiség miatt a szövetektől sem szállítódik el megfelelően a széndioxid és salakanyag, így ezen anyagok felszaporodása miatt mérgezés lép fel a szövetekben. A dehidrálódott szervezet különösen érzékeny a hőmérsékletváltozásra, jelentősen megnő a kihűlés, vagy a túlmelegedés, a dekompressziós betegség és a sokk kialakulásának a veszélye! Idősek és gyermekek különösen érzékenyek a kiszáradásra.
Az ember nem is gondolná, hogy a repülős utak is a szervezet komoly kiszáradását okozhatják, és már ott elkezdődik a dehidráció! Pedig így van. A repülő kabinjában mesterségesen csökkentett nyomás és csökkentett páratartalom alig észlelhető formában, de jelentősen megnöveli légútjaink kiszáradását, így nagyon veszélyes lehet. A légkondicionáló berendezés, ami autókban, szállodákban a kellemes hőfokot biztosítja számunkra, további folyamatos kiszáradáshoz vezethet. Hogy ezt elkerüljük, igyunk sok folyadékot a repülőn és megérkezéskor a szállodában. Fontos, hogy merülés előtt egy órával is fogyasszunk körülbelül 1 liter folyadékot, ha az idő rendkívül meleg, akár többet is.
A búvár szervezete többféle úton képes folyadékot veszíteni, gyakori ezek kombinációja. A merüléskor belélegzett levegő hideg és száraz (a kompresszor ugyanis páramentes, száraz levegőt sűrít a készülékbe), ezért a légutakban nedvességet vesz fel és folyamatosan szárítja, izgatja a tüdő és a légutak nyálkahártyáját. A nyálkahártyák bőséges váladékképzéssel védekeznek a kiszáradás ellen, ami nagy mennyiségű folyadékvesztéssei jár. A száraz levegő a légutakban és a tüdőben nagy mennyiségű vízgőzt vesz fel, ami kilégzéskor a környezetbe távozik. Ez a fajta párologtatás folyamatosan folyadékot von el a szervezettől. A sűrített levegő szárító hatását sokszor érezhetjük, amikor merülés közben vagy merülés végén, kiszárad a torkunk. Manapság egyes búvárfelszerelés gyártók készítenek olyan légzőautomatákat, amelyek előnedvesítik a belégzésre kerülő levegőt, így csökkentik a szervezet folyadékveszteségét.
Merülés közben a szervezetre ható túlnyomás megnöveli a szervezet folyadéktereinek nyomását, hatására a vérerekben levő vér nyomása is megemelkedik. Ezt a nyomásnövekedést a szív pitvarában található nyomásérzékelő sejtek tévesen vérnyomás emelkedésnek érzékelik, és beindítanak egy olyan mechanizmust, ami a vérnyomást megpróbálja csökkenteni. Ez a mechanizmus a vér folyadékának mennyiségét csökkenti, mégpedig vizeletképzéssel. A vizelet, mint folyadék a vérből származik, így közvetlenül a vérből és a vér közreműködésével a szövetekből von el vizet. A megnövekedett vizeletképzés tovább szárítja a szervezetet. Nemcsak a megnövekedett testfolyadék nyomás, de merüléskor a testre ható hideg, a víz jelentős hőelvonó hatása is fokozott vizeletképződést eredményez (ezért is rendkívül fontos a megfelelően szigetelő ruházat használata!). Az így képződött nagy mennyiségű vizelettel tovább csökken a keringőtérfogat, súlyosbodik a dehidráció.
Már a merülési hely megközelítésekor beindulhatnak azok a folyamatok, amik végső soron a szervezet "kiszáradásához" vezethetnek. A melegben történő előkészületek (pl.: palacktöltés, készülék összeszerelés, pakolás, azaz a fizikai munka), a tűző napon viselt búvárruha ( pl. parti merülésnél) fokozott izzadáshoz vezet. Az emberi szervezet a hűtését párologtatás révén rendszerint képes megoldani. Minél melegebb a környezet, a szervezet annál több folyadékot választ ki a verejtékmirigyeken keresztül. A folyadék a vérből távozik, így folyamatosan csökken annak térfogata és besűrűsödik. Izzadással jelentős mennyiségű folyadékot vagyunk képesek veszíteni (nagy melegben akár 3 dl folyadékot folyadékot 20 perc alatt!). Ezért fontos, hogy meleg környezetben szinte folyamatosan pótoljuk az elvesztett folyadékot. (Az olyan forró, de száraz levegőjű helyeken, mint a Vörös-tenger vidéke, a jelentős verejték mennyiség szinte észrevétlenül párolog el! -a szerk.) Izzadással nemcsak folyadék, hanem ásványi sók is távoznak a szervezetből (ezért sós ízű az izzadság), ezeket is feltétlen pótolni kell. A nagy mennyiségű folyadék és ásványi só vesztés fokozza az izmokban a görcskészséget.
A hajós merülések egyre népszerűbbek manapság, így egyre többen kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem bítják a tengeren ringó hajó mozgását elviselni, és tengeribetegségtől szenvednek. A tengeribetegséget az egyensúlyszerv zavara okozza, amit a hullámok okozta mozgás kelt és gyakran okoz hányást. Hányáskor az emberi szervezet nagy mennyiségű folyadékot, ásványi sókat és emésztő nedveket veszít. Ha nem oldódik meg rövid időn belül ez a folyadékvesztés, életveszélyes állapot alakulhat ki. Hányás esetén ugyanis a szervezet elvesztett folyadékát a szájon át nem lehet eredményesen pótolni -szükségessé válhat az orvosi beavatkozás és infúzió adása! Nem csak a tengeren, de a szárazföldön is szert lehet tenni olyan fertőzésekre (különösen azokban az országokban, ahol az alapvető higiéniás állapotok nem megfelelőek), amelynél a hányással történő folyadékvesztést tovább súlyosbítja a vele együtt jelentkező hasmenés. E kettő együtt nagyon rövid idő alatt felborítja a szervezet folyadékegyensúlyát, és életveszélyes állapotot idéz elő.

A keszonbetegségre hajlamosító tényezők között első helyen szerepel a dehidráció. Az ilyen búvár hajlamosabb lesz a dekompressziós betegségre, mert a besűrűsödött vérben nyomáscsökkenés hatására a nitrogén könnyebben kiválik, és buborékot képez az erekben, szövetekben. A besűrűsödött vérben az alakos elemek (vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék) és a vérplazma aránya a normális kb. 45%-ról akár 68%-ra is emelkedhet. Az arány ilyen irányú eltérése már komoly keringési problémákat is okozhat. A normális áramlási viszonyok felborulnak és a szervek, szövetek vérellátása romlani fog. A besűrűsödött vér kevesebb nitrogént képes oldani magában, így a szövetekben már oldódott nitrogén nem bír megfelelő ütemben elszállítódni a szövetekb61 és így kiürülni a szervezetből. A szövetekben "rekedt" nitrogén a nyomáscsökkenés hatására már nem bír oldatban maradni, így gázfázisba kerül és buborékokat képez, kialakul a keszonbetegség! Ez a jelenség tovább erősíti a nem dekompressziós merülések betartásának szükségességét.

Rehidratáló oldat 1:
1 liter vízhez adj: 1 teáskanál sót, 1 teáskanál tisztított borkőt, 1 teáskanál szódabikarbónát (sütőpor), 8 teáskanál cukrot.

Rehidratáló oldat 2.
Keverj össze 2.5 dl gyümölcslét, 2.5 dl ivóvizet, 1/2 teáskanál sót, 1 teáskanál mézet, vagy kukorica szirupot, 1/4 teáskanál szódabikarbónát (sütőpor).

A makacs fejfájás jelentkezése a kiszáradás előjele lehet. A szervezet jelentős folyadékvesztésének legelőször jelentkező és egszembetűnőbb jele számunkra a vizelet színének megváltozása. A normális vizelet világos sárga színű. Ha a szervezet folyadékot veszít, a vizelet színe sötétedik, szalmasárgává, súlyosabb kiszáradásnál barnássá válik és besűrűsödik. Ha ezt észleljük, egyszerre kisebb adagokban, de sok folyadékot kell fogyasztanunk. Átlagosan meleg környezetben legalább napi 2 liter folyadék elfogyasztása ajánlott. Meleg égövi környezetben ennek a kétszeresére is szükség lehet. Egyes folyadékok azonban, erőteljes vizeletképző hatásukkal, maguk is növelik a szervezet folyadékvesztését. Ilyen italok a cukrot és koffeint tartalmazó kávé, tea, és cola, valamint a szódavíz és más savas italok: a szénsavas üdítők és a savas citruslevek, például a citromlé, a narancslé, a grapefruitlé. Az alkohol tartalmú italok ugyancsak rendkívül súlyos és veszélyes kiszáradást képesek okozni! Ezzel szemben a növényi rostokat tartalmazó, nem savas gyümölcslevek, mint például a szőlőlé, almalé, baracklé, mangólé, paradicsomlé, valamint a szénsavmentes árványvíz képesek a kiszáradást megakadályozni. A fentiekben leírt körülmények egymást erősítő hatása esetén, ha nem fogyasztunk megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékot, már 1-2 nap múlva komoly, orvosi segítséget igénylő kiszáradásos állapotba kerülhetünk.

Dr. Hajnal Gábor
NAUI Course Director

Eredeti: Submarine 2001. nyár

(c) 2002. Bunny