A 3. merülésen találtunk 2 másik teknőst, a kisebbik szokás szerint táplálkozott, a másik viszont csak lebegett. No ez egy hatalmas volt, legalább 1.5 méteres, mint egy asztal, utoljára a Korall- tengeren láttam ekkora tekit.
A 4. merülés éjszakai volt, amikor lementünk a szokásos pár méter után a roncs helyett csak eszement mennyiségű halat láttunk, mint egy szőnyeg, több ezer halat képzelj el. Miután átúsztunk ezen a rétegen azért előkerült a roncs is, és sajnos azok az átkozott apró medúzák, csíptek ahol értek, a nyakam csak úgy lángolt - ott tudtak leginkább hozzám férni. Azért a merülés varázslatos volt, a roncson a lámpák fényei cikáztak, a halak békésen aludtak - már amelyiket nem ébresztettük fel- és a hajó fele körül belefutottunk egy hatalmas, de komolyan hihetetlen rájacsapatba.