[ Kezdőlap ] [ Vissza ] [ Tovább ]

A Dorogi bányató
© 2001. Bunny

Második merüléskor megcéloztuk a túlparton lévő kis öblöt, ahol a roncsnak és a fenyőfáknak kellett lennie. Mindkettőnknél volt tájoló plusz én még tanultam is elvileg a vízalatti navigációt, de így sem sikerül fellelni a keresett célokat.
A látótávolság az öbölböl kiérve drasztikusan csökkent, úgyhogy akár pár méterre is elúszhattunk a roncstól akkor se láttuk volna. Találtunk egy 11 méter mély részt, és a nap egyetlen halát amint a fenéken dekkolt. Nem igazán foglalkozott vele, hogy körbe "áltuk", végül magára hagytuk.
Ez a merülés már nem lett annyira jó mint az első, főleg mert nem találtuk meg a roncsot sem és a fákat sem.
Le is vontuk a tanultágot, cél nélkül kell merülni és akkor sokkal jobban élvezi az ember, és többet is lát. Kicsit több mint egy órát voltunk lent, de most sokkal rosszabb volt mindkettőnk fogyasztása, ez a keresgélés, ide-oda úszkálás sokat kivett úgylátszik. Közben sikeresen felakadtunk pár horgász zsínóron ( NEM szakítottunk el egyet sem! ), plusz engem kifogtak egyszer, mázlimra a körmömbe akadt a horog nem húsba, így megúsztam sérülés és vérmérgezés nélkül ezt a kis kalandot is.
A merülés végére Balit végképp elfogta a dátha, lent is voltak már egyenlítési gondjai, úgyhogy nem erőltettük a dolgot tovább. Remélem legközelebb több szerencsénk lesz, és megtaláljuk az autót, de természetesen nem vagyok elégedetlen, a rákok adta élmény bőven kárpótolt, ez volt az első rák találkozásom a víz alatt.
Összepaloltunk, kifizettük a töltést és a bérelt cuccokat, majd egy vacsora után hazatértünk.