[ Kezdőlap ] [ Vissza ] [ Tovább ]

Hévíz forrásbarlang
Kékben Szitipi, sárgában én. © Bunny

Az ereszkedés elég jól ment, az ember csak egyenlített, fújra a jacketet mint az őrült, és azon vette magát észre, hogy már ott is van az első 38m-es megállónál. Itt átrendeződtünk a párhuzamos állapotra, majd tovább süllyedtünk a bejáratig. 42m, itt megálltunk a vezető jelez hogy eresszük ki a jacketet, ezt én vagy a nitrogénnek vagy a bambulásomnak köszönhetően, de minden esetre nem értettem a mutogatását, így csak visszaokéztam a végén az OK jelre, hogy minden rendben. Azt hittem csak közérzet vizsgálat volt :-) No sebaj, Vezető be, Szitipi be, jeleznek, hogy induljak.
Elkezdek a bejárat felé menni, majd leesik - basszus, a jacket tele van, így nem fogok beférni.

42 méteren jó sok levegő van a mellényben, beletelt egy kis időbe, mire kieresztettem, bent már csodálkoztak is, hogy mi van. Végül aztán kiürült a jacket, és behúztam -szó szerint- a barlangba. Nem volt egy egyszerű történet, azon a kis nyíláson elég komoly sebességgel áramlott kifele a víz, de a palló szélében kapaszkodva végül bejutottam. Odabent aztán Szitipi-ék elindultak körbeúszni, én pedig a pallón fekve ámuldoztam.
Ahogy a két búvár a lámpáikkal körbejárták a barlangot feltárul annak hatalmas mérete, érdekes kiszögellései, formái. Döbbenetesen szép volt ahogy a két búvár a lámpától megvilágítva körbelebegett a hatalmas kupolában. Az eligazításon mondták és igazuk is volt, a barlang akkor a legszebb amikor az ember innen a pallóról nézi, ahogy a két másik búvár körbeúszik. A víz kristálytiszta, a barlang tetején csillog a légbuborék, csodálatos látvány volt, teljesen belefeledkeztem.