Kiskunlacháza és Ócsa között, 2003.
Még a tavasz folyamán a sport kiáálításon egy búvárboltos ismerősöm pendítette meg, hogy készül egy búvártó kis hazánkban. Lesz benne roncs, meg mélység és kiépített, kultúrát környezet valamint kitiltott pecások hada, egyszóval minden, amit egy búvár csak álmodhat.
No ez nekem felcsigázta rendesen a képzeletem, ezért aztán kitörő lelkesedéssel fogadtam a búvárinfóban azt a hírdetést, amiben a leendő búvártavat említik.
Ki is autóztam oda azon a héten péntek délután nagy lelkesen. Építkezés, kutya, emberek. Takaros házikó, lelkes szervező fogadott, fotóztam, beszélgettünk és persze megnéztem azt az AN-2 -es roncsot, amit a tóba fognak belökni búvárlátványosságnak !
Nagyon tetszett a hely, a körülmény, a tervek és az emberek hozzáállása is, lehet, hogy felvirágzik a hazai búvárkodás kissé ?
Pár hónappal később, miután megjött a jóidő egy hétvégén Répa barátomat meginterjúvoltam, nincs-e kedve kicsit merülni. Mondjuk tanfolyamozhatunk is, vagy csak úgy. Menjünk ki a búvártóhoz, nézzük meg milyen lett, és mi van a víz alatt !
Szó szót követett, végül bedobtunk két palackot és lezúgtunk. 1000Ft körüli beugró után bejutottunk a tó területére. A változás döbbenetes, minden még szebb lett mint tavasszal, füvesítés ezerrel, kis recepció a házban felszerelés kölcsönzéssel, valamint palacktöltés és bérlés is van. Wc, öltöző, szóval szuper körülmények. A repcsi eltünt a partról, a merülés tehát jónak ígérkezett bár elég sokan voltak már ott, mint később kiderült sajnos. A merülést a repcsihez vezető bójánál kezdtük kötél mentén, süllyedés után hihetetlen látótávolság fogadott ... hihetetlen, hogy ott látni kéne valamit. A kötelet nem bírtam kivenni, végül koppantam a roncson de nem láttam hol a roncs. A látás kb. 0 cm, borzalmas volt, kb. 5 perc után feljöttünk. Miután kiröhögtük magunkat, kiadtam a computert Tuci barátomnak aki mandulaműtét után álva parton maradt, majd visszamentünk kicsit Rescue gyakorlatokat végezni.
Később leültünk beszélgetni az üzemeltető sráccal, megbeszéltük a látás hiány, ígéretet tett hogy odébbteszi ka roncsot, mert most valami gödörben van és hogy azt előtte kikotorják. A fő gond ugyanis az, hogy a kavicsbányászat után csak iszap marad, ami kb. 80cm vastag, alatta viszont megint szilárd rész van. Szóvan arról is, hogy esetleg a búváros részről kiszivattyúzzák az iszapot, a gép meg van hozzá csak amíg az itt dolgozik nem keres pénzt, szóval ezt csak holtszezonban lehet megtenni.
Összefoglalva nehéz véleményt mondani a búvártóról. A körülmények fantasztikusak, az ottaniak rém rendesek és vérbeli búvárok, de a tó az katasztrófa volt. Remélem tudnak valami csinálni a vízalatti látással, mert kár lenne az egész komplexumért. Hozzá kell tenni, hogy előttünk merült két csapat, és biztos hogy Ők is rátettek egy jó nagy lapáttal a látótávolság csökkenésre ...

( 2004. A bázis egy év működés után bezárt. Hiába a csodálatos környezet, a különleges roncs, ha a tóban a látótávolság a magyar átlagot is alulmúlja, és aki egyszer eljött ide "merülni" soha nem tért vissza, csak a rosszhírét vitte a tónak. Én személy szerint őszintén sajnálom, mert tisztességes, korrekt csapat volt, kár hogy a tó olyan, amilyen. Én sem mentem vissza. )