Február 19-én indultunk hajnalban Budapestről egy Cseh Travel Service géppel, charter járat tömve utasokkal. Hurghada fölé érkezve ismerős színek fogadtak, a mélykék tengerben az azúrkék korallzátonyok világa, hmmm... Szálloda szálloda hátán, Hurghada gyakorlatilag egy több kilométer hosszú szállodasor. Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt még egy kis poros városka volt párezer vagy talán csak párszáz lakóval, ma százezerben mérik az itt élők számát, amiben jelentős szerepet játszanak a szállodákat ellepő túristák. A város életében fordulópont lehetett amikor nemzetközi reptér nyílt, így alakult, hogy Hurghada a Vörös tengerre igyekvők bázisa lett. Innen indulnak az autó konvojok a létező minden irányba, és innen a napi és a több napos szafari hajó is.
A szoba vadászás közben összeismerkedtem keendő szoba és merülőtársam társammal, Zolival aki két barátjával Anettel és Tamással érkezett. Várakozás közben Attila, az utazás szervezője bedobta, du. ha vége a szoba kalandnak lehetne merülni. Hohó, rövid interjú a többiekkel, naná, megyünk. Szoba elfoglalva, gyors ruhacsere és söprés vissza a bejárathoz. Kisbusz érkezik, búvártáskák felpakolva, mi becsüccsenve irány a bázis.