Találtunk egy hatalmas gömbhalat, bohóchalat, fehér gyerek murénát, és persze a szokásos korall élővilág képviselőit. Visszafele hirtelen lezuhant a sötétség, a látótávolság drasztikusan leesett nálunk pedig egy nyamvadt lámpa sem volt. Zoli fotózott, én nézelődtem így mi voltunk hátul, fél percre félrenéztünk és teljesen eltűnt mindenki. Pár perc keresgélés után feladtuk, és szépen felemelkedtünk a felszínre. Fél perc múlva jópár tíz méterre buborékok majd az azt eregető búvárok is felbukkantak, nem valószínű hogy feltűnt volna nekik, hogy lemaradtunk - csupán már 60 perce merültünk, és a DM-nek sem volt gőze hol járunk. A part rohad messze volt, így szomorúan elkezdtünk tutajozni, szerencsénkre a bázisról észrevettek minket, és kiküldtek értünk egy kishajót. Mázli. Ekkor fogadtam meg, hogy a kislámpám be fog gyógyulni a jacket zsebébe, bármikor kellhet.
Cuccot kimostuk jó kis arab csodavízben (csoda, hogy nem betegedtünk meg tőle), majd összepakoltuk a másnapi merüléshez. Este elmentünk felfedezni a környéket.