[ Kezdőlap ] [ Vissza ] [ Tovább ]

Vörös Tenger, Hurghada
Nadi El Gezera

Első nap Rizzóval, a hajó DiveMaster-jével merültünk négyen, Tamás és Anett Zoli két barátja párban, illetve mi Zolival. Tamásék már száz merülés felett, Zolinak pár merüléssel volt több mint nekem, tehát tapasztalattal nem volt gond.
A többiek elég jól merültek, Anették is inkább a nézelődős búvár csoportba tartoztak, Zoli pedig a digi fényképezőjével szintén elég lassan halad ( hacsak nagyritkán rá nem jött a zizi, mert akkor aztán kepesztett mindenfelé ) úgyhogy számomra ideális volt, én már rég kinőttem a végigrohanjuk a site-ot korszakból. Rizzó is miután látta, hogy tapasztaltakkal van dolga hagyott minket merülni, mutatta az irány és finoman terelgetett - ideális volt.

Sajnáltuk is, amikor kiderült, hogy többet nem merül - a hajón szolgáló arabok ugyanis nem valami aktívak ha nincsenek noszogatva, ezért Rizzó a többi napon a hajón marad, hogy minden rendesen haladjon. Ez persze valahol érthető is, ismerve hogy milyen tempóban élnek. Fizetést tudtommal csak a kapitány kap, a többiek csak a baksisból tehát a turisták jattjából élnek. Próbáltak ezért némi segítséget adni, behúzni a szárazruhák és egyéb hátulzippzárasokat, de nem igazán igényeltük. A legzavaróbb az volt amit a palackkal műveltek. Jót akartak, de mindenkit idegesített amikor a feljövetel után azonnal letépték az emberről a palackot, meg sem várva, hogy lecuccoljunk, kifújjuk magunkat. Szenvedtek csak vele, a palacktartó szíjat állandóan elállították és így sokkal tovább tartott az egész, mintha levettük volna és ott szedik le.