Vasárnap szikrázó napsütés, és tömeg fogadott a tó partján.
Pechünkre a bázis valami kincskeresést szervezett aznapra, eszméletlen
sok búvár volt, akik aztán a keresgélés során elég rendesen elintézték
a szombati látótávolságot.
Első merülésen Giovannival ketten mentünk, mert Szitipi intrót merültetett.
Végigúsztunk a túlparti legtávolabbi platóig, megnézegettünk mindent
rendesen a kb. fél méteres látótávolságban. Visszafelé G. elvétette
az egyik kötelet, így újabb részét fedeztük fel a tónak - és találtunk
egy csónak roncsot. Mivel mindketten fáztunk, így hagytuk és kimentünk
inkább a partra.