Leesett neki is, mekkora hülyeséget kért. Fentről a továbbúszásunkat látva rendőrünk kérdőn néz Lacusra, mire Ő: "Semmi pánik, Zadar előtt csak elfogy a levegőjük!" Két fiatal srác volt, vették a poénokat.
Kicuccolás után már tisztán látszott, hogy nem érünk a megbeszélt fél hétre a "kinti" haver lakására, úgyhogy mostmár mindegy alapon feltöltöttük a palackokat, másnap a hazaindulás előtt még merülni akartunk egyet.
Este elmentünk egy helyi pizzéria- étterembe, ahol néhány tányér vegyes grilltál és grillezett kalmár, helyi gyógyfű-pálinka és sör kíméletlen elpusztítása száradt lelkünkön.
Vasárnap, utolsó nap. Reggel az ég felhős, Zsolti megfázott, Ő biz' nem merül. Zizi is húzódozik, Laca füle tropa, mi ZoZo-val még eltökéltek voltunk, de amikor az ég el kezdett sötétedni végül leszavaztuk a merülést. Megpróbáltunk némi ajándékot vásárolni -több boltban is-, mivel se a hitelkártyával nem boldogultak (bár a VISA matrica ott volt az ajtón) sem a márkával, végül egy BILLA-ban sikerült némi édességet és italt venni az otthoniaknak.
A hazavezető 9 órás úton végig szakadt az eső, jó döntés volt a merülés elhagyása, bár így jópár plusz kilót megutaztattunk és a tervezett 10 merülésből is csak 8 lett.