Zizi magához ragadta a bóját, és iránytűjét és előlépett túravezetőnek. Leraktuk a bóját a merülés helyén, és csináltunk egy négyszöget. A táj összehasonlíthatatlanul gyönyörűbb mint a túlpart, a fenék tele növénnyel és sziklákkal, legyező forma lágykorallok (?), halrajok és a víz is sokkal tisztább - mindenki boldog.
A négyszög utolsó szakaszában belefutottunk egy hatalmas legalább 10 méteres vízalatti sziklába, végigbogarásztuk az oldalát, majd feltéptünk a tetejére. Itt kissé kommunikációs problémák léptek fel, nem értettem Zizi miért mutatja, hogy gyorsan tűzzünk le - fent elmagyarázta, hogy a lényeg az lett volna, hogy jacket kiereszt és zuhanááááááááás lefelé a szikláról. Végül pont nekiment a bójának, szóval navigáció ötös. Visszafele már a bóját magunkkal vonszolva visszaúsztunk - kicsit elszámolva a távot.
Szerencsére volt egy domb aminek a teteje kb. 3 méteren volt, és onnan körbenézve kiszúrtam, hogy a sziget végén lévő világító torony mögöttünk van. Hopp, kicsit túlszaladtunk, no sebaj. Visszaúszás után felemelkedtünk a felszínre, ahol kissé meglepődve vettük tudomásul, hogy néhány egyenruhás ember vár ránk ...