[ Kezdőlap ] [ Vissza ] [ Tovább ]

Taka II. safari
cápa etetés után © 2001. Bunny

Abszolute veszélytelen volt, komolyan, ezeket a cápákat nem úgy kell elképzelni mint a filmbeli fehér cápát a maga 5 méterével meg a kitátott többfogsoros szájával - ezek a cápák 1-2 méteresek, vékony, kecses állatok, csukott szájjal (most így belegondolva nem is láttam a fogaikat egyszer sem), és jellemzően 2-3 kisebb kalauz hallal karöltve úszkálnak kecsesen, mint egy ... mint egy cápa. Egyáltalán nem éreztem veszélyben magam, de ezt a többiek is így érezték, amikor megpróbáltunk egy cápa után úszni az elmenekült, még csak nem is hasonlított a viselkedésük az elképzelt cápákéra, a támadás- agresszivitás legkisebb jelét sem mutatták, részemről imádom őket.

Csodálatos ahogy a vízben mozognak, volt hogy fél méteren belül úszott el mellettem, de egyáltalán nem volt semmi veszélyes benne, némelyik hatalmas lomha barátságos potato cod veszélyesebb volt, ahogy folyamatosan a kezünket figyelték kitátott hatalmas szájjal, várták a halat ami persze nem volt.
A merülés után mesélte egy srác - ez persze megint ott volt igazán poénos - hogy amikor vége volt az etetésnek, és felemelketett beakadt a lába egy korallba és elvágta. Tudod, egy csomó cápa keringett még kürölöttünk, evés után és ő elvágja a lábát ( a cápák iszonyú messziről megérzik a vér szagát ).
Imádkozott hogy "ne vérezz, kérlek ne vérezz", persze vérzett egy picit, elszuszogott vagy 50 bar levegőt 1 perc alatt míg elsonfordált a cápák közeléből, de ahogy előadta hát ott fetrengtünk a röhögéstől a napozó fedálzeten.