Általánosságban nem nagyon lehet erről beszélni, aki beruház egy vízalatti fotós felszerelésbe, az nyilván némileg utána nézett a témának. A lényeg ami a felszínen, fotózzuk le az utazás emlékezetes pillanatait.
A mi szintünknek megfelelő tudású és árú olcsón betokozható digitális gépeket jelenleg a Canon, Olympus, Nikon, Sony, HP és talán a Casio gyárt. Ezek a gyártók már rájöttek, hogy érdemes az alsó kategóriákhoz olcsó, gyári műanyag tokot gyártani, mert ez a tömegigény. Ezek a tokok 60-80.000 Ft körül vannak, ez olcsónak számít a többi 1-2000 dolláros tokhoz képest.
Létezik már a régebben csak analóg vízálló gépet gyártó Sea&Sea és Sealife cégeknek is egész jó készüléke, sőt. Némelyik nagyon jó kis darab.

Konkrétan: Az előző Canon A60-as szettemet kinőttem (a régi gépem lapja), bár tudásban még csak-csak megfelelt, de egyre inkább kezdett zavarni a 2Mpx, a lassú fókusz, gyenge makró, a kis LCD és még pár apróság. Meg aztán már jópár éves volt, és ilyenkor illik lecserélni.
Nagyon gyorsan kellett döntenem a cserénél, mert nyakamba szakadt egy déli szafari, ezért egy Canon S70 gépet vettem gyári tokkal. Ismertem némileg, tudtam jó gép, a
cég kis-kompakt kategóriában csúcs gépe volt akkoriban. Tud Raw mentést, 7Mpx, 28mm nagylátószög, közel 4x optikai zoom, meg persze mindent ami kell.
Saját belső akksija aránylag jól teljesít, és gyorsan feltölthető, szép nagy LCD, bracketing, kétféle vakuszinkron, szóval jó kis masina. És szép is, legalább is nekem nagyon tetszik. Sajnos makró funkciók és fókuszálás tekintetében nem sokat javult, ezért kicsit melléfogásként élem meg a gép vásárlását, lehet inkább valami gyorsabb gépet kellett volna vennem.
Ez a vélemény egyébként elmúlt, miután kipróbáltam egy-két konkurrens gépet, amelyekkel szintén voltak gondok fókusz, és sebesség terén. A makró teljesítményen egy 8 dipotriás lencséből készült makró előtéttel javítottam és készült egy 0,5x nagylátó konverter is.
A tok persze 40 méterig vízálló, minden kivezetve, két apróság nem tetszik rajta, az egyik a módváltó tárcsa kivezetését nem lehet rendesen megfogni, a másik, hogy a 4 iránygomb kivezetése egyforma magas, ezért a belső gombot elég macera kesztyűben megnyomni (olympus pl. az ilyen tömeges gomboknál lépcsőzetes megoldást alkalmaz).
Az A60 tokjához képes fejlődés, hogy az LCD is kapott árnyékolást, egyébként kb. ugyanazt tudja.

A szett harmadik tagja -egyenlőre a gyári L alakú karon csücsülve- egy Sunpak G-Flash vízalatti vaku. Külső vaku több dolog miatt is jó. Egyik ok, hogy ezek sokkal erősebbek a beépítettnél (egy belső vaku kb.4-6 kulcsszámú, a G-Flash pl. 22-es). Emellett forgatható-dönthetőek, így ki lehet fordítani az optika síkjából, tehát csökkenthető a havazás effektus.
A G-flash jelenleg a legolcsóbb, digitális géphez is jó (tehát elővillanást kezelő) un. slave vaku. felszínen 22 kulcsszámú, pici kis jószág, amit a gép belső vakuja villant el. 28mm-es látószöge miatt nagyon pontosan kell beállítani, ha nem akarjuk hogy sötétben maradjon a kép egy része. Sajna ezt nem könnyű megtenni, mert pilotfény nincs rajta. A vaku erőssége 3-22 között 1 lépésenként állítható, és az elővillanásos mód mellett hagyományos egy villanást is kezel (a gépek jórésze manuális módban nem villant elő). Gyárilag egy egyszerű, de jópofa L vakutartót kapunk, de igazán csak vakukarról használható.

Rendes vakukar gyártásra az első túra után adtam a fejemet, a gyári kar bár nem rossz, nagyon korlátozza a lehetőségeket. Első lépésben a legtöbb magyar fotós által használt subtronic koppintást csináltam meg, mert az egyszerű. Rozsdamentes acél csövekből és danamid pogácsákból készült először, majd tovább fejlesztettem. Alurudakra cseréltem a szárakat, és a pogácsák közé rugalmas közeget raktam, így a kar gyakorlatilag jobb lett, mint a gyári.
Másodjára az ULCS gyártmányt másoltam le, de a gömb tökéletlensége miatt nem volt kielégítő, és összességében is az első verzió tetszett jobban. Készítettem egy két vaku megtartására alkalmas fogantyút is, az egy vakus megoldáshoz a G-Flash gyári fogóját használtam fel.

Link: