Visszafelé a hajó alatt az öbölben egy lepényhalra rámerültek
Ziziék, ami elhagyva a fenék homokját hirtelen szépia -vá változott
:-) Nagyon érdekes állat, olyan a bőre mint egy polip, de úgy néz ki
mint egy tintahal. Kicsit kergettük, aztán hagytuk és felúsztunk.
Másnap utolsó merülési napunkon kissé felhős volt az ég, de csak
annyira, hogy ne égessük tovább az amúgy is pecsenyére sült testünket.
Megpróbáltunk egy másik helyet, a közeli Skrda szigetét. Anté szerint
ott egy hely van ahol egyáltalán érdemes merülni, így oda mentünk. Sajnos
igaza lett, szép volt, de a Kolanski porat nyomába sem ért. Persze szép
falat és rengetek halat láttunk azért itt is, és a sziklák is csodálatosak
voltak, de sajnos szokásomhoz híven a jubileumi merülések soha nem voltak
annyira jók, mint lehetnének. Ez volt a 100. merülésem !