Kifele hajózva egyszer csak megtörtént amiről csak álmodni mertünk, belefutottunk 3 kb. 5 fős delfin csapatba ! Delfinek az Adrián ! Sajnos nem jöttek a hajó közelébe, de így is fantasztikus volt, hatalmas mázlink volt. Előző nap Anté elhatározta, hogy megpróbálja megszigonyozni az angolnát. Én ennek nem nagyon örültem, dehát végül is ez a halak sorsa, Zizi odavezette az üreghez, ahol meglepődve vették tudomásul, hogy a hal lelépett, jó volt a hírszerzése. Szegény Anté egész éjjel azt tervezgette, hogyan fogja megszigonyozni, de végül is -én ennek igazából örültem- nem jött össze. Ennek ellenére mi egy igen jót merültünk, összefutottunk az apartmanban tanyázó másik búvárcsapattal a víz alatt, és csodálatos meredek legalább 20-25 méteres sziklákat láttunk, döbbenetes volt.
Második merülésünkön már nagyon zavart, hogy egy nyavajás polipot nem bírok látni, ezért erősen koncentráltam minden gyanús dologra, míg végül megtörtént a csoda, életem első polip észlelése. Eddig mindig mások -főleg Zsóti és Zizi- vették észre, én mindig elúsztam, de most nem ! Hatalmas, legalább 1.5 méteres (kiterített lábakkal persze) egyedet sikerült felfedeznem Zizi fejétől kb. fél méterre úgy beleolvadva a sziklába, hogy az hihetetlen, ő észre sem vette, csak amikor megfogtam a fejét és odafordítottam a polip irányába, majd mutogattam a polip jelet.