A merülés után a szokásos teendőket elvégezve ( felszerelés
szétszedés, elpakolás, napló írás ) még beszélgettünk egy bő fél
órát, majd először Zsoltiék majd mi is elhagytuk a bázist.
Ismét sok új élénnyel gazdagodtam, a búvárkodás újabb ágát próbálhattam
ki, és beléphettem azon kiváltságosok közé, aki a Molnár János barlang
legmélyére, az István barlangba is eljutottak. Legközelebb megnézzük
a barlang másik felét, és -remélem- egy sokkal profibb barlangi mozgást
fogok produkálni. Az eddigi 3 merülésből itt mozogtam érzésem szerint
a legbénábban, de tudom hogy mit hol rontottam el, és minden meg fogok
tenni, hogy legközelebb ugyanazt a hibát mégegyszer ne kövessem el.
Mostmár talán nem lesz gond a tájékozódással sem, memorizáltam a lefelé
vezető utat és a köteleket is. Remélem :-)
Rájöttem továbbá, hogy szép dolog a majd' száz merülés, de az még igencsak
kevés ahoz, hogy tényleg profinak gondolja az ember magát. Mindig érhetnek
meglepetések, lehet rossz napod, találkozhatsz új helyzetekkel.
A merülés érdekessége, hogy bár nem a computer alapján merültem, tökéletes
profilt produkáltunk. A fenékidő úgy jött ki, hogy végig
1 perc nodekó-s jelzésen egyensúlyoztunk, lassan emelkedtünk így nem
tudott átbillenni.
Utána elindultunk felfelé, és az 5 méteres biztonságit is szépen megcsináltuk
-túl is teljesítve- miközben visszaaraszoltunk a cső végétől a lépcsőig.
Ez a barlang nagyon ki van találva, a jóisten is búvárkodásra teremtette
:-)