Sóhaj, nem vesztem el. Elindultunk kifelé, a többiek
által felvert zaccban távolban lámpák, Zsoltiék a cső végénél a fekete
falnál nézelődtek. Kicsit rosszul éreztem magam, a mélyebb merülés miatt
a fejem is fájt, jelzés, irány ki !
Répa int ZiZi-nek, menjen előre, szegény Zsolti legalább úgy megzavarodott
mint én az elején, Ő most vezessen ? Pont ugyanott ahol én Ő is elbizonytalanodott,
most akkor hova tovább ? Pedig csak az utunk ezután a cső alatt folytatódott,
innen már ment megint mint a karika csapás. Átcsusszantunk a csövön,
és felúsztunk.
Kiérve a felszínre ismét rámtört a rosszullét, mostmár be tudtam azonosítani
- tengeri betegség. Pont úgy jártam mint Sydney-ben az éjszakai tanfolyamon,
szárazföldről merülve is beteg lettem. Végül is érhető, hiszen nem a
hajó a gond, hanem hogy az agy más jeleket kap a szemtől, az egyensúly
szervektől mint amit szerinte kellene. Ezt reagálja le a hányingerrel
- hogy ez miért jó reakció, azt nem értem. Mivel a lecsökken látótávolság
miatt felfelé valószínűleg megzavarodott az agyam így bejátszott a sea-sick.
ÚÚÚÚÚtálom, hol egy orvos, ki akarok gyógyulni belőle ! Miután visszajátszottam
mit is reggeliztem Zsoltiék után vetettem magam.
Miközben én szenvedtem Ők kitalálták, hogy van még levegő menjünk be
a malomtóba. Van benne hal, és a növények hoszú gyökerei között érdekes
lehet.