Kifele menet viszont meglepődve vettem észre, a lefele
közlekedésem nem lehetett annyira rossz ( ahol lehetett a lejárat
két falán vizszintesen kitámasztva araszoltam le ), mert a látótávolság
néhol egész elfogadható volt, de fél méter alá nem esett, végig jól
láttam a kötelet és a környező sziklákat. Vezetőm előzetes tanácsára
hallgatva "felfele ne foglalkozz az üledékkel, gázolj bele"
már közel nem olyan óvatosan gyorsan eljutottunk az Oti- keservéig,
majd a nagy szikla háta mögötti kaponyáig. És itt eltévedtem.
Mondhatnám azt is, hogy volt levegőm és ki akartam élvezni a barlangászást,
de az igazság az, hogy eltévedtem. Itt ugyanis a kötél többfelé is elágazott,
ami fura mert ilyenre én nem emlékeztem. Először betévedtem egy szűk
egy emberes zsákutcába, a végében egy rozsdás fandli és kőműves kanál
mutatt, ha itt akarok tovább jutni akkor bizony ásnom kell! Vissza araszoltam
a kereszteződéshez, majd körbenéztem, ott a felfelé vezető út !
Elindultam ott, kicsit nehezen járható volt, de lefele az oldalfalakon
másztam azért nem tűnt fel - hoppá, itt is fal van. Na ne szórakozzunk,
most akkor hol a francba vagyok ? Teljesen elvesztem. Visszamásztam
a kereszteződéshez, ahol vezetőm magában bölcsen mosolyogva várta mikor
jövök rá, hol a kijárat. Végül kezembe adta az utolsó szálat, arra !
Felnézek, és mi van felettem ? A Delfin kosár, basszus akkor már tudom
hol vagyok !