2001. június.
Rövidnek semmiképp nem nevezhető déli földtekés kiruccanásom után felmerült
az igény, hogy kéne tán egyet csobbanni a barátaimmal is végre. Az utazás
előtt vett búvárrucus és a karácsonyi ajándék lámpa is csak arra várt,
hogy végre vízet érhessen, így hát belecsaptunk a lecsóba.
Előzetes felmérés ( internet, haverok ) alapján a Nyékládházi bányatóra
esett a választás, mint -állítólag- Magyarország búvárkodás szempontjából
egyik legjobb tavára.
Szombat délelőtt lesuhantunk Nyékládházára mi négyen, Zsolti, Zizi, ZoZo, Én ( meg a Tóth Ottó :-)).