Továbbúszva a kötélzet mentén elkezdtünk a túlpart felé emelkedni, amikor is szembe jött 3 valószínűleg osztrák búvár az iszapot túrva. Semmi perc alatt megszűnt a látótávolság, pár perc után visszafelé is végigtúrták a fenéket. Szerencsére Giovannit a merülőtársam megtaláltam, de Szitipi és Balázs eltűnt. Gondolkoztam mi legyen, mi legyen, végül is a szabály azt mondja, ha a merülőtárs elveszik 1 perc keresés után felúszás. A merülőtárs megvan, Balázsékkal meg majd csak találkozunk, úgyhogy kicsit vártunk és elindultunk visszafele a trutyiban. Átrobogtunk a 20-as plató felett, és húztunk vissza a jó melegbe. Kicsit nézelődtünk a platóknál, találtunk egy méretes csukát a 7m-es platón ahol aztán pár perc után Szitipiék is befutottak, így együtt fejeztük be a merülést. |
Kint egyre rosszabb idő jött, megtöltettük a palackokat a bázison, majd
pihiztünk egyet. A túlpart irányából fenyegető szürke felhők jöttek földig
érő lábbal, így becuccoltunk gyorsan fedett helyre, az eső meg is jött 18
fokos levegő kíséretében. Vajon miért van az, hogy mindig akkor romlik el
az idő, amikor az ember nyaral? Fél óra eső után az ég kitisztult, sőt még
a nap is kisütött. Nem volt valami meleg, merüljünk-e? Giovanni már búvárruhában
ült, mi többiek erősen hezitáltunk, de végül pénzfeldobással eldőlt, visszamegyünk
merülni. Szitipi megjegyezte, hogy hallott valami Poseidon szoborról, de még soha nem jutott el odáig, most is ugye a béna Osztrákok miatt visszafordultunk. Nosza, keressük meg! Az esőnek hála az egész part kiürült, úgyhogy nem volt, aki ismét belebarmoljon a merülésbe. |