Zsoltiéknak igaza volt, ez a hely tényleg megéri a szenvedést, szép sziklás- növényes tengerfenék folyamatosan de nem meredeken mélyül 40 méterig, sőt alá. Rengeteg hal, növények, 10-15m látótávolság, csak a sodrást kellett valahogy leküzdeni. Bérelt fényképezőnkkel legyártottunk néhány sztárfotót magunkról és a víz élővilágáról. Kiérve ismét előkerültek szép nyelvünk válogatott kifejezései miközben visszacipeltük a palackot a parkolóba tölteni. Miközben ez történt ZoZo-val lementünk összeszedni a maradék cuccot, mert senkinek nem volt kedve lemászni oda, majd az erős áramlással újra bírkózni. Cucc szedegetés közben érdekes megfigyelés, a víz felszine nem mozog !
ZoZo hősiesen feláldozta magát, és beugrott a vízbe - nincs áramlás - jelentette boldogan !
Nosza, dolgok átértékelve, mégiscsak itt merülünk, áramlás nélkül egészen már a leányzó fekvése.
Másodjára is lemerültünk, addigra ismét beindul - a most ellentétes - áramlás, de ez sokkal gyengébb volt mint az első. Lementünk 33 méterre, végigbogarásztuk a fenéket de polipot egy szálat sem találtunk, ellenben tengeri csillagot tucatjával. Mindenki nagyon élvezte ezt a merülést, nyugi, csend, lebegés, jó volt. Kiérkezés után ismét töltés majd irány haza. A fénytől mentes úton még megáltunk hosszú záridős csillagfotózásra, majd otthon jól bekajáltunk, és persze a sör és unicum is előkerült, no meg a fogadalmak, hogy holnap korán kelünk és négyet merülünk.