Merüléshez készülődés a komp-on.

Sajnos némi szervezetlenség már reggel elkezdődött, nem volt zsák, kesztyű, végül lett zsák de kirakták az első szigeten, szóval a beugráskor még úgy volt, nincs szemétszedés mert nincs zsák, de szerencsére motorcsónakon utánunk hozták. A komp is először látszólag azt sem tudta hol fogunk merülni. Szóval merülés, a tenger totál tiszta, így aztán elindultunk a kikötő irányában, közben rengeteg - szerintem - tengeri nyulat láttunk amint komoly családi életet élnek, hiába itt a tavasz, illetve találtunk két polipot az üregükben, szivacsok ezerrel. A víz nem volt rossz, jól beöltöztem így aztán nem fáztam egyáltalán. Sajnos Zoli barátom gépe két kép után lemerült, én viszont nem vittem le az enyémet azzal, hogy szemetet szedünk, csak útban lesz. Ráfaragtunk, pedig volt fotótéma bőséggel, még látótávolság is akadt.

Időközben azért bele futottunk némi üvegbe, fóliába, úgyhogy végül 1.5 zsák szemetet gyűjtöttünk, mire feljöttünk. A kikötő messze, komp sehol. A terv szerint kishajók felszednek minket, na ez nálunk nem jött össze, úgyhogy végül kiúsztunk a szigetre, már a belem lógott a sok úszástól. Mint kiderült Ők úgy gondolták közel vagyunk, és ússzunk. Hát az anyjuk ... térdkalácsát máskor. Kiérve a második gond, nincs komp, se törölköző, se váltás ruha se semmi. Szerencsére inni volt mit, a helyiek kipakoltak egy csomó italt. 2 órás szigeti táborozás után kellemesen lebarnultan másztunk fel a kompra, ami egy másik szigetnél várt, ahol szintén bedobtak pár búvárt.

Kb. 3 óra körül értünk vissza Lopárba az 1 órára tervezett helyett jól megrakott kukásautókkal, úgyhogy elmondhatjuk, hogy elég sok szemét kikerült a tengerből. A kikötőben kapjuk az infót, dél óta tart a buli a szálloda mellett, szuper hangulat menjünk oda, van kaja, pia. Odaérvén a helyiek meglepetten néznek, hát ezek? Kaja már elfogyott, pedig állítólag volt polip, tintahal, sülhús, minden, mi pedig éhesen ácsorogtunk ott. Végül egy óra alatt kerítettek némi csevapcsicsát (darált hús rudak kisütve), addig mi kínunkban kenyeret mustárral ettünk, nem volt valami vidám a dolog, merülés után kiéhezve nézni a jóllakott horvátokat. Ez egy kicsit rányomta a bélyegét az egyébként parádésan szervezett akcióra, de végül valahogy kihúztuk vacsoráig, ahol megint degeszre ettük magunkat.

Este búcsúbuli, vagy éjszakai merülés ki-ki mit tervezett, a délutáni merülést sajnos elvitte a cica - meg a sok csúszás, pedig én úgy terveztem akkor fotózok. Este pár búvár ismerőssel eldumáltunk a Kron diving éttermében, aztán alvás.

Kron Diving bázisáról annyit, hogy marha profi. Trimix, nitrox töltés, dög nagy kompresszorok, palack hegyek, jó hajók, szóval Horvátoknál szokatlan minőséggel találkoztam. Lehet náluk aludni, van étterem is állítólag jó konyhával.