Mély-Dél Vörös tenger szafari

Muréna az Elphinestone 30m-es platóján

Utolsó reggel még megmerültük a híres Elphinestone helyet, ahol a kalapácsfejű cápák élnek. Kora reggel és késő du. szoktak megjelenni, oda is mentünk kivételesen időbe. Ayman jól beparáztatott mindenkit, hogy erős áramlás lesz, mélység, csak együtt merüljünk, mozgó hajóról egyszerre beugrás, blabla. Ehhez képest a tenger nyugodt volt, nem volt áramlás, a srác meg bent terelt minket az amúgy gyönyörű 30-as plató felett, ahol cápát látni esélytelen volt. Páran - az engedetlenek- lejjebb és kijjebb úsztak, ők láttam egy állatot kb. 50-en átsuhanni, mi még annyit sem. Ayman kicsit ( nagyon ) túllihegte a dolgot, így lemaradtunk ezekről a különleges bestiákról sajnos, bár a hely önmagában is varázslatos volt. Én mellesleg dekóba is szaladtam, de persze a lassú emelkedéssel el is tűnt semmi perc alatt. Kifelé egy idegen Zodiac vett fel minket miután kiúsztuk a belünket a csónak után, szép befejezése lehetett volna a túrának, ha az arabok nem szúrják el, de mindegy.
Összességében búvárilag kicsit csalódás volt a túra, mert bár érintetlen és tényleg szép helyeken merültünk nagyrész, a nagyvadak tobzódása elmaradt, hogy ez a túl sok hajónak köszönhető-e ( valószínűleg igen ) vagy már a déli vörös tenger sem az igazi, nem tudom. Azért láttunk Cetcápát a hajóról, merültem Mantáva, és delfinekkel úsztam, napi négyeket merültünk és a társaság is nagyon jó volt, tényleg élvezetes túra volt. Nem bántam meg, hogy elmentem annak ellenére, hogy az előzetesek alapján ebben a túrában búvárilag több volt.
Utolsó nap a merülés után Marsa Alam felé vettük az irányt, ahol a nap nagy részét a "kikötő" közelében egy zátonynál lekötve töltöttük el, sznorizgatva, úszkálva, napozva, és lassan az összepakolás és felszerelés elmosás is sorra került. Este vacsora, búcsú sütike, majd éjfél körül kihajóztunk. Onnan átrobogtunk Hurghadába busszal, mert közvetlen Marsa-Kairó repjárat csak ritkán és nagyon hülyén van visszafelé.
Itt történt egy nagyon csúnya dolog, a buszon utazott velünk a mögöttem lévő sorban pár arab a hajóról, akik a valószínűleg véletlen az ülésre kirántott pénztárcámból mindent lenyúltak, amíg mi próbáltuk átaludni az 5 órás utat. Nagyon rosszul eset, amikor a repcsin észrevettem, hogy minden Euro-m és LE-m szőrén-szálán eltűnt. Nem kevés pénz, kb. 25.000Ft odaveszett, ami eléggé megdrágította az utat. Főleg az fájt, hogy azok raboltak ki, akikkel 2 hetet együtt éltünk a hajón, és tökéletesen megbíztunk. Előfordulhat, hogy csak alkalom szülte a tolvajt, én voltam figyelmetlen, hogy kirántottam (valószínű) a pakolásnál a bukszát, de részemről az eddigi alapvetően nyitott, jószándék az egyiptomi arabokkal szemben örökre megszűnt.
Hurghadából 2 óra várakozás után átrepültünk Kairóba röpke egy óra alatt ( ismét vészkijáratos hely, micsoda mázli! Igaz én kértem, hogy oda adjanak :) ), ahol aztán egy jó kis 8 órás reptéri dekkolás várt ránk az érkezési oldal kávézójában. Naggggggyon hosszú, nyűgös és a buszos lopás miatt elcseszett hangulatú utazás, kb. 36 órányi ébrenlét után egy szinte tök üres Boeing 777-esen ( tényleg, a hátsó részben annyira kevés utas volt, hogy nekem egy komplett 9 széknyi sorom volt, lefeküdhettem aludni hazafelé! Tuti első osztály ) megérkeztünk Ferihegyre.
Rövid búcsú a csapattól, irány haza, ahol aztán ájulás az ágyba.
Végül is a túra nagyon jól sikerült, a kisebb döccenők az arab világban sajnos benne vannak a pakliban, és a Seawatch DC-s Szabó Attilában is nagyon-nagyon pozitívan csalódtam, a kezdeti előítéleteim tökéletesen alaptalanok voltak, nagyon jó fej, korrekt, szórakoztató és jóindulatú volt.