|
 |
|
Strand ahonnan merültünk |
2003. Július
Megpróbálva betartani tavalyi elhatározásomat - miszerint idén lehetőleg
minden szabad hétvégémen merülni szeretnék - Rudi barátomnak bedobtam,
menjünk el Ausztriába. Ő úgyis járogat oda sűrűn, van némi helyismerete,
blabla. Na, be is szervezte a "Rudi tours" utazási iroda a
hétvégét, bár az időjósok viharos időt mondtak szombatra, azért belevágtunk.
Négyen indultunk el, Rudi, egy búvárhölgy ismerőse Virág, Tuci és szerénységem,
egy autóval kicsit zsúfoltan, de elfértünk. Azért nem volt semmi logisztikai
mutatvány a 4 búvártáskát és az egyebeket beküzdeni egy szedán csomagtatójába
...
Pénteken leautóztunk egy határ közeli kis faluhoz, ahol Rudi családjának
volt egy háza, ott töltöttük az estét megspékelve egy vacsorával Szombathelyen.
Másnap reggel indulás, szerencsére Ausztriában az autópályahelyzet jobb
mint mifelénk, úgyhogy a kb. 250km elég gyorsan leszaladt - abba jobb
bele sem gondolni, mi idő lett volna ez itthon egy kis balatoni csúccsal,
lakott területekkel és harmadrangú utakkal fűszerezve.
No leérkezvén először meglátogattuk a búvárbázist, bejelentkeztünk,
ki-ki bérelt hiányzó felszerelés. Kiderült, hogy van nitrox töltés,
mi Tucival rögtön jeleztük igényünket rá, jó kis finom tiszta oxigéndús
levegő, nyammmeee. Gyógyszer, komolyan mondom. Aki már merült nitrox-szal
tudja, hogy sokkal kevésbé terheli meg az embert a merülés, nem leszel
tőle fáradt és nyomott mint a sűrített levegőtől. Ezután elmentünk a
szálláshelyre, egy nagyon kultúrát, csinos kis házhoz egy csodálatos
domb tetején, panoráma a hegyekre, gyönyörű. Nem túl nagy, de konfortos
szobák, egy nagy franciaágy, TV, szekrény, igényes fürdőszoba, saját
balkon, szóval tök jó. Aranyos háziak, jófej kutya, és az árban benne
volt a reggeli is. Kipakoltuk a csomagokat, hogy legyen hely a palackoknak,
irány a tó, ott kicuccoltuk a búvárcuccot, majd Tuciék elmentek palackért,
mi Virággal őriztük a cuccokat. Na végül azért minden összejött, volt
palack, belépő, jó idő, tó, hát becsörtettünk.
A merüléshez kijelölt partszakasz egy srtrand volt, ápolt füves part,
móló a könnyű ki-bejutáshoz, étterem, vizesblokk, nagyon szuper körülmények.
Lepakolás után felszerelkeztünk, majd párokba rendeződve lemerültünk
a vízalatti platóhoz. Látótávolság elég gyatra, intek ( mint kinevezett
merülésvezető ) talán menjünk lejjebb. Brrrr, maró hideg, szinte
semmi látás, pár perc szerencsétlenkezés után legalább Tucit látótávolságon
belül tartva iránytű alapján elindultam az eredetileg tervezett irányba
a part mellett, illetve megkezdtünk némi emelkedést. Rudi és Virág teljesen
eltűntek, agyaltam mi legyen, menjek fel hátha Ők is, vagy merüljünk
tovább párban ? Végül ez utóbbi mellett döntöttem, a gyenge látás miatt
a 4 ember együttmaradásának vajmi kevés esélyét láttam, a merülőtárs
megvolt, így folytattam a merülést. Mint kiderült Rudiék azért felmentek,
de mivel mi nem hát ... így jártunk.
Kissé eltávolodva a fürdőzők és a búvárok által felvert részről a látás
egész jó lett, na nem döbbenetes, de 3-5m -ig azért derengett valami.
Bedőlt fák között 8-4m között fel-le csalinkázva-nézelődve merültünk.
Találtunk egy nagy fenyőt bedőlve a vízbe, követtük a törzsét le a mélybe,
egyszer csak az ágai között egy méretes csuka figyelt. Hoppá ! Élőlény!
Vissza a sekélybe, továbbúszva találtunk néhány fél méteres le-leszakadást
üregekkel. Valami hatodik érzék sugallatásra elővadásztam a lumen6-os
lámpámat ( mindig begyógyítva a jacket zsebébe még szikrázó napsütéses
merüléskor is ), bevilágítottam és visszanézett egy kb. 40cm-es
harcsa. Vad integetés Tucinak, rácsodálkozás. Na, ez már valami, ezért
érdemes volt eljönni ide! Innentől kezdve vadásztuk az üregeket, láttunk
egy csomó "nagyvadat", egyikük szerintem a fél és 3/4m között
volt, hanem több. Végül 48 perc után visszafordultunk. Visszafelé az
legnagyobb több szintes letörésnél még egy úszó harcsát is láttam, végül
egy nagy pontyféle hal ( tipusa ismeretlen :) ) derengett a
homályban. A merülés végén koppantunk a platformon, szép navigálás.
 |
| Rudi
és Virág |
Felszínen elmeséltük mit láttunk, Rudiék semmit, irigység
ezerrel és elhatározás: bérelnek lámpát, mert ugye a felkészületlenek
lámpa nélkül jöttek merülni. A kis butusok :) Palacktöltés, lámpa bérlés
( valami hartenberger utánérzés lámpák, de lehet hogy harti volt,
csak a felirat kopott le. De jóféle volt, az biztos ), ebédelés
után ismét vissza. Virág tett egy gyenge kísérletet, hogy esetleg cseréljünk
párt, biztos ami biztos, de én bíztam benne, hogy Rudi megtalálja a
harcsákat. Kár volt. Előrementünk Tucival, aki mostmár vidáman kukucskált
az üregekbe, meg is találtuk a harcsákat. Hirtelen ötlettől vezérelve
ágakból, később felfordított kövekből kis nyilakat raktam minden üreghez
ahol harcsa van - segítve ezzel Rudiékat. 4 vagy 5 harcsát jelöltünk
meg, végül megfordultunk, mert a bázis zárása miatt 60p-ben limitáltuk
a merülés idejét. Visszafele -Tuci elmondása alapján- ismét megtaláltam
a platformot, csak én nem vettem észre, úgy elhúztam mellette mint a
huzat, amit nagyon nem értek, mert a zaccban folyamatosan forgattam
a fejem, keresve a platót - éreztem, hogy már ott vagyok, nem értettem
miért nincs meg. Végül egy vízalatti karácsonyfa állított meg, arra
már végképp nem emlékeztem az odaútról, ergó túlúsztam. Feljöttem lassan,
hát igen, plató mögöttem, de a móló mellettem pont, úgyhogy legalább
nem kellett a felszínen úszni.
Kijövet kiderült, hogy Rudiék se a harcsákat se a jeleimet nem találták
meg, szóval sajnos nekik a harcsa élmény kimaradt, legközelebb. Végül
gyors pakolás után, Tuci visszarobogott a palackokkal, hogy zárásig
még odaérjünk velük, mi kicsit pihengettünk, élveztük a víz közelségét.
Végül pakolás, vissza a szállásra, utána pedig átmentünk egy közeli
- hát étterem az túlzás, de valami olyasmi - étkezőhelyre, ettünk finomat
ittunk söröcskét, beszélgettünk zárásig.
Pár szó a bázisról. Dióhéjjban összefoglalva, itt minden van. Száraz
ruha, nitrox töltés, dräger újralélegző bérelhető, digitális és
analóg gép tokkal, szóval nem egy rosszul felszerelt bázis. Itten
vannak, ni !
Másnap hazafelé jövet még megálltunk Neufeld-en, merültünk
ott is egyet ( meg fagyiztunk persze ), végigmerültük a teljes
platform rendszert mert Tuci és Virág még nem volt ott, végül egy Soproni
kajálós megállás után estére visszaértünk pestre. Összességében egy
kellemes hétvégét töltöttünk el Ausztriában, nem volt túl olcsó de megfizethetetlen
sem, a teljes hétvége ára szállás, merülés, kaja pia benzin stb. nem
volt 30.000Ft. Kibírható.
|
