A helyi merülés nincs semmi extra drága engedélyhez kötve, egy néhány Máltai líra értékű engedély és legalább advanced végzettség birtokában lehetőségünk van egyénileg merülni. Lehetséges korlátlan levegőtöltés + palackbérlés csomagot venni, amihez jár némi útbaigazítás, hogy merre, hogy merüljünk. Néhány éve még kötelező volt egy orvosi vizsgálat is, de ezt eltörölték 2003-ban. A dolog szépségét némileg rontja, hogy máltán az ilyen egyéni merüléshez autót kell bérelni, ami viszont jobbkormányos, mivel baloldali közlekedés van. A szigeten a forgalmi dugó nagyjából állandósult, legalábbis a nappali órákban. Az útjaik legalább olyan ócskák, mint a mieink, viszont ott nincs tél amire ráfoghatják, hogy miért. De a lehetőség a vállalkozó kedvű búvár honfitársak számára nyitott, egyéni merülés lehetséges. Mi - mivel barátnőm totál kezdő OWD - a bázisos merülést választottuk, egy-egy 6 merüléses csomagot kértünk, ami felbővült 16 merülésre a végén. Első nap a szokásos papírmunka elvégzése után bepakoltunk a luna diving center egy zárt dobozos dzsip-jébe, majd mi felszáltunk egy nyitottra, és irány a sziget túlsó vége, az Umm El-Faroud nevű tankerhajó. Aznap sikerült az -egyébként igen ritka- esős napot kifognunk, de meleg volt, a tenger is 23-26 fokos, nem volt gond csak a hullámzás volt kissé erős a kijutásnál. A merülés egy meredek út végén egy öbölben kezdődött, ahonnan kb. 50-100m úszás után elértük a roncsot. Sajnos a csapatban akadt néhány kezdő, akik miatt elég sok levegő és idő elment a merülés elején az öbölben, így a roncsra kb. 10-15 perc maradt, gyakorlatilag a hidat néztük meg, majd fordultunk vissza. Láttunk barrakudákat az odaérkezésünkkor, körbeúsztuk a hidat. A látottak és a később hallottak alapján a roncs nem rossz, sőt egész jó merülési téma akár több fordulóra is, egyébként álló helyzetbe sikerült tengerfenéket érnie, szóval jó kis roncs. A roncsról a későbbiekben a "Dive System Malta" tulajdonosáról Louis-től a következő történetet hallottam. Kb 6-7 éve esett meg, hogy a tanker javításra beállt Málta egyik dokkjába, ám egy nap robbanás történt, talán gázpalackok, ok nem tisztázott. Majd egy tucat ember meghalt, és sokan megsebesültek a balesetben, a hajó pedig erősen megrongálódott. A tulajdonos pár hónapig, talán évig is nyösztette a biztosítót, és mire mindent elintézett a roncs már nagyon útban volt, hiszen elfoglalt egy teljesen jó javító dokkot. Ki kellett takarítani, így eladták törökorszába vasnak, a gond csak az, hogy a szállítás és a biztosítás az útra többe került, mint amit kaptak a hajóért. Ekkor járt arra főhősünk Louis, aki megkérdezte vajon mi a tervük a hajóronccsal? A választ hallva felajánlotta, hogy megveszi a hajót egy szerényebb összegért, ami azért még mindig több, mint a minuszos törökországi megoldás. Másnap 10 órakor csöngött a telefonja, ha komolyan gondolta viheti a vasat. Boldogan végig telefonálta a búvárbázisokat, és összedobták a pénzt a roncsra. Már csak engedély kellett meg egy helyszín, ahová elvontathatják. A helyszín meglett, az engedéllyel is mázlijuk volt, mert pont helyi választások kezdődtek, kellett a szavazat, így némi hátszéllel 2 hét alatt megkapták az engedélyt, ami egyébként évekbe tellett volna. Hiába, a politika ott is olyan, mint mindenhol. A lényeg, hogy nagy csinnadrattával a hajót elsüllyesztették a búvárok nagy örömére, persze miután kitakarították, és búvárok számára biztonságosan átjárhatóvá tették. Minden jó ha jó a vége, és mi lehet a balesetben elhunyt dolgozóknak jobb emlék mint a hajóroncs? Ez hát a roncs igaz története, első kézből angol hallott szövegből fordítva by Bunny. Vissza a jelenbe, az eredeti terv szerint a roncshoz a haladók mentek (sajna becsúszott kezdő is, mint írtam), ezután Edward újabb fordulót tesz kezdőkkel az öböl körül némi üreglátogatás, halnézéssel, ide én is csatlakozni vágytam mivel Adrinak első tengeri merülése volt. Ez a merülés végül az öbölre korlátozódott, mivel a leányzónak egyenlítési gondjai voltak, amit végül megoldottuk szerencsére. Harmadik merülésnek - miután elég kalandosan rescue tanfolyamba illő módon kitessékeltük a kezdőbb búvárokat a beerősödő hullámzásból - A Lapsi barlang volt tervezve, de a hullámok miatt a védett öbölben lévő Carolita roncsra módosult. Erről annyit kell tudni, hogy a Manoel Island (sziget)-en lévő régi egyébként leprakórház mellett a ferde falra felkenődött kórházhajó, 1942 április 21-én egy feltehetőleg véletlenül kilőtt torpedő süllyesztette el. A kórház ma már csak rom, a vízalatt a kórház felszerelése van szétszóródva és persze a megroppant hajóroncs. A roncs maga nem túl érdekes, bár lehet elfogult vagyok, mert a késő délutáni órának és a felhőknek köszönhetően nem volt valami fényes látás a vízalatt. Azért egy merülést megért, találtunk egy polipot a roncs egyik nyílásában, és egy szép nagy sügért.
|
||||||
|
