Nos a Rozi egyike a legszebb roncsoknak, amit eddig láttam. Egy egyszerű, nem túl nagy de azért elég méretes vontatóhajó, amit ha jól tudom üvegfenekű hajók számára látványosságként süllyesztettek el normál álló helyzetben. Szintén partról merülhető pár perces úszással, a víz szép tiszta, és ha nem a délelőtti csúcsidőben megy oda az ember, még az is előfordulhat, hogy egyedül merülheti a roncsot, mint ahogy én tettem. Szóval Adriék 10-15m-en felettem, én lent fotóztam. Mivel csak solo merülés volt, a roncsba való behatolástól eltekintettem, nem szándékoztam Kevint stresszelni feleslegesen, így kívülről szépen végig fotóztam. Tetejénél pár barrakura, a fenéken egy vadászó muréna adta a specialitást, nomeg a mérhetetlenül kíváncsi és barátságos halak (később kiderült a turpisság, etetve vannak és a kaját várták, amit elfelejtettünk vinni). A nodeco time és Adri levegőjének vége felé Kevin jelzett, ideje indulni, de visszafelé még megmerültük egy füst alatt a Marfa Point néven ismert részt, némi üreg és a híres Madonna szoborral. A merülés végén még egy polipot is sikerült kiszúrni. A nap második merülése cirkkewwa left névvel ugyanitt, csak a másik irányba indulva történt, szép vízalatti sziklák, üregek és látványos falakkal tarkított élővilágos merülés volt vicces közjátékokkal tarkítva, mint pl. az a skorpió vagy kőhal, aki direk beúszott az általam épp fotózásra kiszemelt üregbe, mintegy felkínálva magát a címlapfotózáshoz. Találtam a merülés végén egy sárga pettyes kis murénát is, bár jópár percembe telt mire kidugta a fejét egy fotó kedvéért. Másnapra sikerült végre az első nagyvadat becserkészni, eredetileg a Stubborn nevü tengeralattjáró lett volna, de végül Louis a Blenheim Bomber-re cserélte. Reggel pickup, papírmunka és bepakolás után négyen elindultunk a kikötőbe, ez hajós merülés lesz. Hajónk neve sajnos a feledés homályába merült, annyit tudok csak róla, hogy a kapitányt Pierre-nek hívják, és egy speedboat volt két erős mocival. Kb. 10perces száguldás a tükörsima tengeren, majd némi halradarozás és GPS egyeztetés után (a roncs nincs kibójázva) kötél le, bója a végén, Pierre szerint max 5m-en belül a kötél mellett ott a roncs. Első csoportban megyek, ereszkedünk mit a tégla, Rolf a DM vadul nézelődik, sajna rossz irányba így enyém a dicsőség, mutatom a többieknek, ott a roncs, Rolf majd jön ha megfordult, az idő ketyeg, 40m-en vagyunk, nincs idő udvariaskodni. Fényképező indít, fotózok, videózok ... miközben valaki énekel a víz alatt - mélységi mámor érdekes hatása, vagy csak jól érzi magát - először azt hittem én hallucinálok, de a video-n is ott az ének. 15 perc fenékidő után elindulunk lassan felfelé, 10m-en egy perc deepstop, 3m-en pedig 12 perc dekózás. A roncs egy angol 2vh-s bombázó repcsi, Mark IV. Blenheim bomber, 3 fő legénységgel repült, valószínűleg Máltán állomásozott. A roncsból nagyjából a fő vízszintes szárnyak, két motor és pilótafülkéből egy szék-botkormány, illetve kissé távolabb egy hátsó futómű darab a hátsó vízszintes vezérsíkkal maradt, a törzsből, a függőleges vezérsíkból, lövészek helyéből, fegyverekből semmi. Lehet elhordták, lehet valahol a fenéken betemetve fekszenek. Erre a napra nekem nincs több merülés, szuszogjuk csak ki a nitrogént rendesen, inkább egy kis uszikálás, döglés a délután folyamán. Este telefon Edward-nak, másnap ismét velük megyünk, kérdi mit szeretnék? Hűha, nagyon direkt kérdés, bár jólesik, hogy én határozhatok célpontot. Mivel szeretném, ha Adri is tudna merülni, a mély roncsok kiesve, a Maori-t, mint Málta egyik leghíresebb hajóroncsát nyögöm be, rendben legyen az.
|
||||||
|
||||||
|
