Lezúgunk az aljára, én egy kicsit a többiek felett, így az 50 méterhez 60 cm hiányzik. Közben elkezdem a mélységi mámor jeleit észlelni magamon, így felemelkedem 35m-re ahol az eufórikus hangulat és az erős szívdobogás abbamarad, és a szervezet visszaáll a rendes működésre. Ezután megkezdtük a lassú emelkedést a sziget irányába, amíg elértük a falat. Ezt végig bogarásztuk, találtunk egy szuper kis barlangot, természetesen be is mentünk, majd a többiek levegőjük elfogytán felmentek a felszínre, én a sziget körüli sekély "susnyákosban" még elszöszöltem Matyival egy fél órát.
A merülés után Anté elment szigonyozni - természetesen szabadtüdőzve -, fél óra múlva már egy tengeri angolna és pár halacska várt arra, hogy a sziget hangulatos öblében búvárkéseinkkel előkészítsük, majd a második merülés előtt megsüssük és megegyük. Lakatlan, virággal borított szigeten, kék tenger mellett a meleg sziklákon frissen sült halat eszegetve, kezünkben a hűtőládából kivett gyümölcslével a következő merülésre koncentrálni - "tapos az élet" - ahogy Matyi barátunk találóan megjegyezte.