[ Kezdőlap ] [ Vissza ] [ Tovább ]

Molnár János barlang
A bejárat © Ábel László

A bejárat a bánya tó mellett egy lezárt fém fedél a földön, először azt hittem csak vicc, de nem. Vaslépcsőn ereszkedtünk le a mélybe, ahol szerelvény igazítás után belecsobbantunk a 21 °C vízbe. A látótávolság gyakorlatilag korlátlan, rajtunk áll mennyire verjük fel az üledéket. Közlekedés jellemzően a Lukács fürdőt tápláló műanyag csövön és az oldalsziklákon, minél jobban elkerülve az üledékes részt.
Első és egyben legnehezebb megpróbáltatás mindjárt az elején várt ránk, a barlang tágasabb részébe való kényelmes bejutást az említett műanyag cső zárta el.

Ezen bizony át kellett mászni, felette éppen egy embernyi hely volt, a palacknak már külön kellett némi rést kifaragni, de azért egy kis ügyeskedéssel be lehet jutni a belső tágasabb részbe. Innentől más sima az út, csupán arra kell figyelni, hogy hová lép az ember.
Néhány szó a barlangról. Molnár János egy budai patikus volt, aki kirándulása alkalmával bukkant a barlangra. Vízmintát vett a barlang vizéből és a Malom-tó vizéből is, patikusként megvolt a fekészültsége és a felszerelése is hozzá, így analizálta ezeket. A két minta egyezett, így arra a következtetésre jutott, hogy a tó vize a barlangból táplálkozik, és kell hogy legyen vízalatti kapcsolat közöttük. A barlang vízalatti részét először 2 szabad tüdős búvár fedezte fel, ami lássuk be nem kis bátorság volt a részükről. A barlang mészköves, de mivel állandóan víz alatt van cseppkövek -sajnos- nem tudtak kialakulni. Ennek ellenére akad 3 kis csökevény (ezek valószínűleg sok-sok évvel ezelőtt lezuhantak fentről), ám az igazi látnivalókat nem ezek nyújtják.