[ Kezdőlap ] [ Vissza ] [ Tovább ]

Molnár János barlang
Jobbra látható a PVC cső.

A fő látnivaló a barlang falába kövesedett őskori maradványok, kagylók, rákok, különféle ősi fosszíliák jelentik, sőt még 2 cápafogat is találunk.
A barlang geológiailag is csodálatos, bámulatos formák, szűk hasadékok, pengevékony kőzetlemezek, hatalmas termek vonzák szemünket.
Vezetőnk minden érdekességre felhívta a figyelmünket, majd hagyott minket nézelődni. A merülés időtartamának csak a látogatók érdeklődése és levegőfogyasztása szab határt, ez a merülés nem a rohanásról szól, amit mindketten nagyra értékeltünk, elő a lámpát és bogarászás.

Az idő csak úgy repül, mi pedig komótosan végigbogarászunk minden, bekukkantunk az oldalágakba, megcsodálunk mindent. Félúton elérjük a fekete falat, nevét a kőzetet borító fekete bevonatról kapta, rajta két emléktábla.
Az utunkat eddig végigkövető műanyag cső itt végetér mint ahogy a barlang első szakasza. Mi egy kicsit tovább mentünk, így innen egy kifeszített kötél segítségével araszoltunk tovább a barlang falára tapadva. Pár méterrel arrébb egy hasadékban furcsa jelenséget vettünk észre, a víz kavarog, táncot jár, elértük a hőforrást, itt keveredik a barlang karsztvizével a meleg hőforrás. Továbbhaladva eljutottunk a barlang egyik nevezetes pontjáig, a Baritos fal, fekete kristályok milliói borítják. Belevilágítva a hatalmas terembe a lámpánk fénye szinte elveszik a sötétben, nem véletlen hívják a Óriás-teremnek.