[ Kezdőlap ] [ Vissza ] [ Tovább ]

Molnár János barlang
Megkövült csiga © Ábel László

Innen visszafordultunk, és ugyanezen az útvonalon elindultunk visszafelé. A cső végéhez érve közelről is megvizsgálhattuk a baritot, 3 nagyobb darab volt odakészítve a látogatók -azaz mi- tapizási ingerét kielégítendő.
Visszafelé felemelkedtünk a delfin-levegős-teremnél, ahol meséltek nekünk egy kicsit a barlangról. Mivel a terem felfelé szellőzik itt szerencsére belélegezhető levegőt találtunk, így meg tudtuk beszélni a látottakat, és megvizsgálhattuk a barlang finom agyaggal borított a falán a régi vízállások nyomait. A levegős termet elhagyva vissztérünk a vízalá, a barlang lenti részébe.

Mivel levegőnk még van, jól elszöszölünk, nézelődünk, kicsit behatolunk egy oldaljáratba, bekukucskálunk a cső alatti részbe, végül vezetőnk jelez ideje indulni, hiszen lassan 1 órája lent vagyunk. Hihetetlen, hogy elrepült az idő. Kifelé megküzdöttünk a szűk bejáróval, a felvezető vaslépcsővel és a kint ránk váró mínusz pár fokos hideggel, ami a vizes állapotunkat figyelembe véve különösen jól esett.
Szerencsére a bázis a fürdő kazánháza közelében van, jó melegben tudtunk leszerelkezni, élménymegosztani. Végül du. 1 óra körül búcsút vettünk vezetőnktől azzal, hogy visszajövünk, és tovább folytatjuk a barlang megismerését.