A felszerelésünk még nem eléggé kivesézett része a háttámla,
ezt használtuk a palackok rögzítésére a megszokott jacket helyett. Érdekessége,
hogy a szokásos két vállhevederen kívül a derék tájon nem egy sima öv
volt, hanem egy 3 pontos megoldás. A szokásos két oldalról jövő öv mellett
a lábak között is feljött egy öv, amit egy spéci 3 részes csatba kattintottál
bele, hasonló mint az ejtőernyősöké. A felszerelésbe így csupán a ruha,
a csizma és a maszk volt saját, a többit kaptuk.
A rövid eligazítást követően átbandukoltunk az utca túloldalán lévő
barlang bejárathoz. A dupla kicsi palackokkal lényegesen könnyebb volt
átcsusszanni a műanyag cső feletti szűk résen a bejáratnál, mint az
első merüléskor.
A fent megbeszéltek szerint odafelé nem sokat nézelődünk, hanem lemegyünk
a 25-28 méteren lévő "hídegvíz útja" járatba, és majd visszafele
szöszölünk. Így is lett, lefelé egy kicsit megáltunk a cápa fogas résznél,
és a baritos falnál de csak rövid ideig. A merülés "neheze"
akkor következett, miután elértük az első merülés végét jelentő baritos
falat. Innen ugyanis nem volt tovább sziklás rész, az aljzatot üledék
borította, ezért aztán az óriásterem túlsó végében álló hatalmas szikláig
el kellett úszni. Ez nem hangzik nehéznek, de ne felejtsük el, hogy
nincs uszonyunk, nincs jacket amivel lebegni tudunk, kicsit túl vagyunk
súlyozva a nagyobb stabilitás miatt és a lábunkon csizma van, így a
lábtempó semmit sem ér.
A megoldást az erős elrugaszkodás, és a mellúszáshoz hasonló evickélés
jelenti.