Nem volt túl könnyű feladat, de azért megvalósítható,
végül mind a hárman szerencsésen követ fogtunk a szikla túlsó üledékmentes
oldalán.
Ezután lemerültünk a hidegvizes járatba, ez gyakorlatilag azt jelentette,
hogy a hatalmas szikla hátsó oldalán lefutottunk egy alattunk nyíló
járatba.
Itt aztán ismét kicsit felfelé kellett mászni, mivel a járat alja üledékes,
ezért a két lábunkat a sziklafalon megtámasztva -mintha kútban akarna
felmászni az ember - araszoltunk fel a járat végébe. Ott benéztünk egy
szük, és nagyon hosszú vágatba - az már nem járható embernek, majd vissza
araszoltunk az óvatlanul felvert üledékben. Érdekes volt, ahogy az odafele
kristálytiszta víz hogyan válik egyik pillanatról a másikra opálos,
alig átlátható szmötyivé. Akkor ott tényleg megértettem milyen lehetett
a Rákóczi barlangban a kereső búvároknak, amikor 0 látás mellett kellett
tapogatva az ismeretlen barlangban megkeresni valakit.
Szerencsére a vezetőnk ismerte a barlangot mint a tenyerét, így visszavezetett
minket a nagy kőhöz, ahol már ismét tiszta víz fogadott. Felfelé a sziklákhoz
tapadva a kötél segítségével eljutottunk a baritos falig a melegvizes
ágba, ahonnan ismét a már ismert útvonalon - köveken ugrálva, a műanyag
csövön járva - visszajutottunk a bejárathoz. Visszafele természetesen
nyugisan végignézegettünk mindent, bementünk néhány kisebb oldaljárat
bejáratáig, láttunk egy hatalmas oszlopot, megnéztünk minden szép kristályos
részt, fosszíliákat, cápafogat, végül 54 perc (max. mélység 25m) után
kijöttünk a vízből.