Vezetőm megkerül, utolsó kőről elugrik és ahogy azt kell
átlebeg a nagy sziklára. Kicsit várok indulok én is, ugrááááás, hoppá,
itten kérem gubanc van, ez az ugrás összehasonlíthatatlanul SZARABB
lett mint az előző merüléskor elkövetett, a szikla előtt landoltam az
aljzaton. Puff, hát nagy port vertem fel, ezt az égést ! Felrúgtam magam
a többiek mellé, Zsoltiék ott vigyorognak , szia fiú, ti itt? Ezek szerint
-ahogy az várható volt- nagyon profin mozogtak, és mivel dupla palackkal
indultak Ők is eljöhettek idáig. Őszinte gratuláció !
Nézek vezetőmre, jelez, fujjam fel a jacketet majd mutatja a szikla
mögött a vezető kötelet, indulás lefelé az Örvény folyosóba. Répa megkopogtatja
a könyököm és mutatja a szikla hátulját ott menjek. Hogy, mi van ? Ne
tessék engem kérem összezavarni, van elég bajom enélkül is, 1 órát szívattam
magunkat a felszereléssel, most navigáltam végig egyes egyedül a barlangon,
és itt most meg összezavarnak ? Alapszabály: a Vezetőm, és most a főnök
amerre mutatja arra megyünk, punk-tum ( A felszínen kiderült, hogy
Répa azért mutatta a másik utat ami ugyanoda vitt amúgy, mert ott nem
vertük volna fel az üledéket. Viszont ott nem volt vezető kötél, ezért
vezetőm a bekötelezett utat választotta).
Ismét elöl, mostmár ismeretlen terepen. Előzetes térkép vizsgálat
és a merülés előtt eligazítás szerint eltévedni nem lehet, mert nincs
hol.