Hajónk, a Fortuna II.

Ezután vissza a szállodába, pakolás, vacsora, majd este 9-kor indulás Marsa Alam-ba, ahol már vár a hajónk, amely majd 2 hétig az otthonunk lesz ezután.
Marsába érve - a repcsin a vészkijárat kényelmes sorában ülve ( + 30cm lábtér! ) - várt ránk egy busz, ami elvitt a kikötőbe. Ez utóbbi kicsit erős szó arra, ami ott található, a kikötői mólót ugyanis egy kb. 100m-es egyenes, burkolat nélküli betonépítmény képviseli a sekély vízben, a végén egy rozsdás daruval és egy fémlétrával a vízbe. A hajók emiatt aztán kint horgonyoztak a vizem, behajózás gumicsónakkal! Kicsit félve néztük, ahogy a toronyba rakott táskáinkkal több milliós értéket képviselve eltűnik a Zodiac gumicsónak a sötét éjszakában a hullámos tengerben. Szerencsére fél óra múlva már mi is rajta voltunk, szebbnél szebb hajókat a hátunk mögött hagyva, egyre kisebb hajó között lavírozva, úr isten, egy ilyen ki bárkával megyünk? Végül ezeket a napi rocsókat is elhagyva kibontakozott a sötétből, egy gyönyörű, kecses, hatalmas hajó, ez az! Ezt akarjuk! És igen, csoda történt, a Zodiac ahoz a hajóhoz tartott.

A Fortuna II. hajó tényleg elég jó kis ladik volt, szép nagy szobák mindegyikhez saját fürdő és WC, tágas nappali, jó kaja, kedves arab személyzet, mókás DM. Mondjuk volt egy érdekes momentum, az előzetesen leadottak szerint a hajón néhány 2 ágyas szoba is volt, ami szőrén-szálán eltűnt ( pedig még fotót is küldtek róla ), így aztán elég érdekesen alakult a létszám-szoba arány. A hiányzó szobák miatt épp elég volt az ágy, pedig eredetileg úgy terveztük, hogy lazán, kényelmesen elférünk. A 3 fős szobákban ketten alszanak, ami jó megoldás, mert a három fő úgy jön ki, hogy lent egy 1.5 személyes francia ágy, felette pedig egy másik. Ez jól működik család-gyerek felállásnál, de ki az, aki egy idegennel szeretne összebújni, aki a tetejében nem is egy csinos lány, hanem fiú? Szerencsére többen kijelentették, hogy a fedélzeten szándékoznak aludni, így a szobák végül is virtuálisan 3 személyesek lettek ( minden fent alvónak volt egy szobája, ahol a cuccai voltak, ahol a fürdőszobája volt, de nem aludt ott ), de max. ketten aludtak ott. Én szerencsés voltam, mert mindkét szobatársam fent aludt, így saját szobám volt, és a cuccaink is elég jól elfértek így. Az ellátás teljes volt, napi 4-5-szöri kaja, svédasztalos kivitel, csirke-marha-hal kaják. Igaz a végére már kicsit uncsi volt, de teljesen korrekt, néha sütivel is meglepett minket a szakács, aki minden kaja után kíváncsian nézte, ízlett-e a csapatnak? A segítő arabokkal sem volt nagy gond, bármikor intettem nekik, ugrottak, feladták a cuccomat -ami a benne lévő 6 kilónyi integrált súly miatt nem volt éppen könnyű :) - töltöttek, mint a kisangyal, szóval jók voltak, az arab átlaghoz képest mindenképpen.

A hajó felosztása egyébként: lent a kabinok, a második fedélzeten a búvár rész és a nappali, konyha, felettük a harmadik fedélzeten a sundeck, a napozó illetve több társam éjszakai szálláshelye. Tágas, soha nem volt sehol hely gond, tényleg jó volt. Egyetlen gondunk a búvár fedélzet volt - ami nem volt valami nagy sajnos, ezért nem volt mindenkinek állandó helye, mindig szét kellett szerelni a felszerelést merülés után. Jobb, búvárkodásra épített szafari hajón az ember az első nap összerakja a cuccát, és a túra végén szétszedi, ami nagyban meggyorsítja a merülések előtti tökölést, és a felszerelésnek is jót tesz, ha nincs mindig szétrángatva.
A merülőhelyek a terv szerint Marsa Alamtól délre, a mély déli helyek egészen a St. Johns szigetekig, majd visszafelé az Elphinestone zátonnyal zárunk. Ez a terület itt tekinthető meg egyébként.

Marsa Alam környéke