Spanyol táncos éjszakai merülésen

Első nap a Delphin house nevü helyen kezdtünk egy laza, check dive-val, mindenki belőhette a súlyt, tesztelhette a cuccát, és minket is tesztelhetett az arab DM, kiszűrve azonnal, kikre kell odafigyelni, és kikre kevésbé. Sajnos a náthámat sem az egy hét, sem a két betegszabinak kivett izzadós nap, sőt a kairói sivatagi levegő és hőség sem gyógyította meg, így náthásan merültem. Meg is lett a következménye, a merülés után megfájdult a fülem.
Második helyen a Wade El Gimal-nál Zodiac-kal vittek ki minket a hajótól, hogy az áramlással visszacsorogjunk. A helyből nem sokat élveztem - bár szép, korall tornyos hely volt - mert az egyenlítéssel és a fájós fülemmel küszködtem, alig vártam, hogy kiérjünk a hajóra. Ezután úgy döntöttem, hogy nem érnek annyit a kezdő helyek, hogy összeszedjek egy középfül vagy homloküreg gyuszit, amivel elszúrom a későbbi déli szép helyeket, és esetleg egy éves antibiotikumos kezelésnek nézzek elébe, egy életre tönkre téve magam és jövendő merüléseimet is - így az ezutáni éjszakait és a többit, összesen kb. 10 merülést fájó szívvel, de kihagytam. Mindent elkövettem, hogy gyógyuljak, a 30 fokos hőségben tűző napon kapucnis polár pulcsiban izzadtam, a meleg kabinban polárban aludtam, döntöttem magamba a neocitrán és Hotrex italokat, tucatszám zabáltam a lemon-t a konyhán, de a nátha sajnos az egész túrán végig kísért. Végül 2 nappal ezután egy lazább, déli merüléssel újra megpróbáltam mire vagyok képes. Merülés előtt orr jól kifújva, buddy-m csodatévő orrspray-jét használva becsobbantam. Életem leglassabb süllyedését produkálva, folyamatosan finomat egyenlítettem, és csoda történt. Tudok merülni !!!! Végre. Katasztrofális fogyasztással, de merültem.

Nem akarom itt részletezni a merüléseket, mert a naplóban leírtam mindent, rengeteget merültünk és különben is, és a napi négy merülés miatt nagyon összefolytak a dolgok.
Inkább csak az emlékezetesebb eseményeket írom le. Alapvetően a merülő helyek nagyon szépek voltak, dús, még nem lerombolt élővilág. Napóleon és nagyobb halak, muréna, rája, tonhal, tűzhal, bohóchal szinte minden merülésen volt, színes élő korallok, stb. Sajnos cápát a reméltekkel ellentétben csak mutatóban láttak a szerencsésebbek, pedig nagyon úgy számoltam a szirtiekkel napi szinten kellene találkozni itt lent délen.
Hozzá kell tenni, hogy a tenger elég hullámos volt, ezért a külső szigetekre tartó ( Rocky Island, Zabargad, stb ) szafarik is beszorultak a belsőbb vizekre, odakint állítólag képtelenség volt merülni. Úgy terveztük, hogy Marsa Alam-i napi hajók vizeit elhagyva nem is fogunk nagyon más hajót látni, ehhez képest nem volt ritka, hogy 6-8 hajó volt lekötve egy helyre, de olyan nem volt, hogy egyedül legyünk - így aztán a nagyobb vadakat jól elzavarta a sok búvár, ezzel tönkre téve mindenki vágyait, reményeit.

Az átlag nap egyébként kb. az alábbi módon zajlott:
Világosodáskor, tehát kb. 6 körül a hajómotor indításra ébredtem. Dramanex a fejbe, alvás tovább, miközben a hajó elindult, és a hullámok hátán dülöngélve átaraszol 10 csomós sebességgel a következő helyre. A hajó megállása után feltéptem, ahol eligazítás majd egy reggeli merülés. Ezután reggelizés, indulás a következő helyre - újabb hullám rodeó - ahol még ebéd előtt egy merülést dobtunk. Ezután ebéd, döglés, majd továbbállunk a következő, már éjszakázós helyre általában, itt egy délutánit illetve egy éjszakai merülést dobunk, majd vacsora. Este piálás, duma, döglés, képmásolás a digit gépekről a laptopokra, alvás. Mivel a tenger elég hullámos volt, a merülések közötti időben nem nagyon tudtam naplót írni csak este - már ha nem felejtettem el-, és 4 mozgalmas merülés után már az emberben összefolyik minden. Még a palacknyomásokat is elfelejtettem általában, pedig próbáltam megjegyezni őket. Ez van.

Az élővilág gazdag, de sajnos az ígért nagyvadaknak nem sok hírét láttuk. Illetve ez így nem igaz. Az egyik -általam nátha miatt kihagyott- napon éppen breafing (eligazítás) volt, amikor is a korlátot támasztva mellettem álló Iván felkiált, "oda nézzetek, egy cápa". A hajó mellett egy kb. 5m-es CETCÁPA úszott közvetlenül. Első másodpercek döbbenete után rohanás a hajó orrába, követve a gyönyörű állatot, és persze senkinél, de tényleg senkinél nem volt fényképezőgép, mivel a briefing-et hallgattuk ugye. Legalább 2-3 percig láttuk a hullámzó vízen az állatot. Csodálatos volt, kárt hogy csak a felszínről láttuk, tovább úszott a nyílt víz felé. Ezután mindig volt egy-két gép kézközelben, de sajna nem jött több cetcápa. Na majd a Maldív szigeteken, ha eljutok egyszer oda.