Másnap egy hangulatos öbölben épp két merülés között vártuk a palack töltést. Azon agyaltam, hogy az az öböl ideális lenne a delfineknek, védett sekély rész, nem messze tőle a halban bőséges mélyebb részek, ha delfin lennék itt akarnék élni. Erre mit ad isten, akarom mondani hogy-hogynem elvtársak, egy delfincsapat jelent meg a hajó mellett. Őrült kapkodás, uszony, maszk, sznori, fényképező a tokba, erre a delfinek tovaúsznak. Na ne már! Ilyen nincs is. Mindenki szomorúan lepakol, ránézek Ayman-re az arab merülésvezetőre, mondom neki, ugorjunk a Zodiac-ba, vigyen utánuk. Néz rám, merülés? Mutatom, nincs palack, most töltik. Ok, gyerünk. Intek Gábornak a merülő társamnak meg az ott ácsorgóknak, delfinnézés, srácok? Páran beugrunk, Zodiac start, feszült vízkuksolás, ott vannak! Csónakkal a csapat elé kanyarodunk, ugrás a vízbe! Fényképező csak nálam, már a csónakban bekapcsolva, és igen, igen, igen, végre életemben először nem csak a hajó orrában állva csodálhattam ezeket az intelligens emlősöket, ott ficánkolt egy kb. 20 fős delfincsapat előttem. Mint az őrült nyomtam a gépet folyamatosan, az erős napfény miatt semmit nem láttam a kijelzőn, csak reméltem a delfinek is rajta lesznek a képen, video-n. Delfinek elúsznak, visszamásztam a csónakban, ismét eléjük kerültünk, ismét beugrás, ezt párszor megismételtük, végül bő' fél óra után az őrült uszonyozástól fáradtan de boldogan feladtuk, menjenek. Fantasztikus volt, az az őrült csicsergés, önfeledt hancúr amit lenyomtak ott nekünk, nagyon jó volt, mindenki csak vigyorgott visszafelé, mint egy jóllakott óvodás. Másik delfines merülés sznorkellel történt a Dolphin house-nál, visszafelé. Előző este ott éjszakáztunk, hogy reggel elsők legyünk. Napfelkelte után beúsztunk az elkerített részbe delfinnel sznorizni, ott vártam egy órát a bója körül, végig hallottam a delfinek csicsergését, de semmi. Viszont ott lebegve egy zátonyhát fölött egyszer csak egy magányos szirticápa úszott alám két kalauzhallal, végre sikerült pár képet készíteni cápáról is, delfinre vártam cápa lett. Ezután merültem egyet, majd újra beúsztam a delfinekhez, miután kiderült, hogy a két búvárszerkóban beúszó srác is látott delfint, meg a többi sznoris is, ott voltak, csak beljebb kellett volna úsznom. No több se kellett, beúsztam a mutatott helyre, egészen a zátonyok mellé, és csodák- csodája, ott volt egy legalább 50 fős delfinraj, kicsik, nagyon, hímek- nőstények vegyesen. Innentől kezdve egy órás őrül tánc kezdődött a sznorisok és a delfinek között, először még én is úsztam, mint az őrül utánuk, aztán rájöttem, hogy körbe úsznak. Ezután kerestem egy jó helyet a vonulásuk irányában, majd vártam, és pár percenként jött is a csapat. Akkor lemerültem, fotó, videó, kis követés, majd megvártam a következő kör. Végül kb. egy óra múlva, de lehet több - mivel a többieket nem láttam, csak németeket minden felé - visszaúsztam a hajóhoz. Mint kiderült, jól tettem, én voltam az utolsó, Ayman már tök ideg volt, hogy mi történt, biztos bajom esett, hiába nyugtatta mindenki, ember, csak sznorizik a 10m-es vízben! Fantasztikus volt, mindenki odáig volt meg vissza, a túra egyik legemlékezetesebb momentuma volt a delfinekkel való úszás. Egyik este BBQ party-t rendeztek az arabok. Kikötöttünk
egy szigethez, a partra hordták a kaját, meg minket. Mi páran még nyomtunk
egy lazát
a sziget körül, elkértem Attila Oceanic
Vortex V12 hasított uszonyát
, nos
jelentem, az a cuccos valami fantasztikus, komolyan megingott a talaj
a Quattro uszonyom alatt. Kényelmes, könnyű hajtani, de úgy megy, mint
a golyó, áramlásban is könnyedén lehet haladni vele Attila tapasztalata
szerint, mondjuk 40e pénz felett az ára ...
|
||||||
|
